- Örökre szívembe zártalak! – mondta a tévében a bácsi a néninek.
- Belezártalak a nagy sötétségbe - mondta csak úgy, félhangosan a néni helyett Eszti, a kisebbik lányom. Én, mint éber anyaggyűjtő ezt egyből bepötyögtem a gépbe és volt is már egy szövegkezdeményem, amihez passzolt. Refrén úgy lett belőle, hogy hazahoztam a dal zenéjének demóját és még aznap este felénekeltem a kisszoba magányában a szöveget, kb. egy hét múlva pedig már játszottuk is. Eszti nagyon meglepődött, amikor mondtam neki, hogy szerzőtárs, félmosoly, aztán mikor mondtam, hogy ezért pénzt is fog kapni, egész. Amúgy saját zenekaruk is van a szomszéd Andriskájával, aki negyedikes (a lányom hetedikes), Pink Panchers a nevük és felvettünk már három saját dalt is tőlük. Ők rappelnek, énekelnek (mikor hogy) takkjelre, erre Benő, a két zenekarunk (Kispál, Kiscsillag) ifjú technikusa rádobolt, én meg bőgőztem alá, aztán az éneket újra rögzítettük erre az alapra, még nincs kész, de felvettük videóra is a műveletet, az majd megy a youtube-ra, egyelőre Önöknek csak hangban a „mikor rossz napod van” című slágerük, melynek Eszter a szerzője és Andriskával adják elő:
Lovasi
