Na igen, a Kiscsillag lemez. Tavaly áprilisra terveztük a megjelenést, de legalább nem szórakoztunk vele annyit, mint a Gázenrózisz. A számok végleges verzióinak megjelenése teljesen ad hoc volt.

Indításként itt egy összehasonlító elemzés a jelentős tréner és előadó, Rátgéber László tollából, aki elhelyezi Önöknek a rock and roll koordináta-rendszerében a jelentős alkotást.
László civilben a Szpartak Moszkva női kosárlabdacsapatának edzője, a rock katonájaként pedig ott vitézkedik a Kiscsillag keletkezése óta a zenekar háza táján. Szövegeket ír nekünk, műfordít, performál alkalmanként, az idők során külön rajongótábort kanyarított ki magának a közönség nőtagjaiból elsősorban, akik a koncerteken szertartásos ”Laci bácsi, Laci bácsi” kiáltásokkal követelik karcsú alakjának feltűnését a reflektorfényben. Íme:

Négy férfi, akik mind világhírűek. Négy férfi, akik önerejükből lettek azok, akik. Négy férfi, akik soha nem tévesztenek a választásban (itt beúszik egy szörfös, borotválkozva és miközben elegánsan végighúz az arcán, mosolyogva kitér egy őt bekeríteni igyekvő hullám elől, majd a következőbe - épp csak érintve annak habzó tetejét - belemossa a szőrmocskos pengét). A hülye dobos. A cool basszeros. A kopasz defloreátor. A kellemes arcú szemüveges (ez én vagyok). Vajon van-e az életükben említésre méltó?