Az alant olvasható íráshoz - amit az egyébként kiválóan doboló szerző idő hiányában jómaga nem tudott kitenni, és úgy vélte, mi meg túl gyávák leszünk ahhoz, hogy közöljük - csak ennyit szeretnénk hozzáfűzni, csak neki: Bemegy a kocsmába a cowboy, a skót, a nyuszika, az agresszív kismalac, Pistike, a pösze, Móricka... A kocsmáros végignéz rajtuk, aztán aszongya: Mi ez, már megint valami hülye vicc? (a "szerk".)

Ismét eredetkutatás következik. A számunkra legfontosabb éltető fogalomról lesz szó, mégpedig a vajas kenyérről. Vagyis a zenéről. Magyarul.

A zenét Kovács "Zene" Sándor találta ki. Ő jött rá, hogy ha kiad egy hangot, és létrejön egyfajta rezgés - például kitartja, nem pedig csak simán "leejti" a hangot -, akkor az számára szórakoztató. Elkezdett énekelni, bár akkor még nem hívták sehogy, mert a beszédet 1945 után fedezték fel, és akkor gyorsan ki kellett találni egy nevet ennek a cselekvésnek, mivel az ember első szava a papa, mama, cvikipuszi és atombomba szó után az "én" volt. Az ekelés maga a hangkiadás, de ehhez hozzácsapódott a cselekvés megjelenítőjére irányuló jelzés - a már említett "Én" szó. Egy idő után hozzáragadt még egyes szám második személyben is az "én" előtag. Így lett a "Te, Józsi, ekelj már!" felkiáltásból "énekelj már". Bár Gábor (akitől idéztem) tisztában volt azzal, hogy nem Ő ekelt, hanem a haverja, de mivel fogalma sincs a szó keletkezéséről, ezt le is szar... Na, félre az unalmas összekötő szöveggel.

Először Sándor apró dallamokat énekelt, majd két hétre rá megírta a Wohltemperiertes Klavier című művet, amit később megtalált egy bizonyos Johann Sebastian Bach nevű ember, és a saját neve alatt kiadta. Aszemét. Az első Radiohead lemezt is ő írta, bár az nem lett a legsikeresebb alkotása, így a Rádiófej is - miután később kiderült, hogy az első lemez messze nem a legjobb - megemlítette Sándort a lemez borítóján.

A lemezborítót nem Sándor találta ki, hanem egy Jujj nevű giliszta. Kirepült egy lemez Hoegarden "Seggestyén" László lemezgyűjteményéből az útra. Jujj meglátta a lemezt, és tudjuk, hogy a giliszták imádják a fényes dolgokat - mint a föld pl. - így rögtön odasietett. Másnap reggel kilenckor - tizenegy órával azután, hogy meglátta - egy Dodge(m) iszonyúan elütötte. De pont úgy, hogy a mi Jujjunk odapasszírozódott a lemezre - mintegy bevonta azt. A giliszta pont kirajzolta a Leonardo féle Utolsó Vacsoráját. Nem azt a kis kekszet, meg Tesco gazdaságos heringet, amit Leonardo ténylegesen utoljára fogyasztott életében, hanem a piktúrát. Gondoljátok el! A kis Jujj egyszerre volt Jézus, Júdás, Máté, Másik Júdás, Másik Máté, meg az a törött kazettájú kisfiú Lipcséből, ki Berber Sunaminek neveztetik. Júdás a vékonybeléből lett, Jézus pedig a májából. (Innen jön többek közt a "My Jesus in heaven!" kifejezés. Az amcsik ugye átírnak egy-két betűt, aztán kész a forradalmi újítás.) 

Szóval ez a kép annyira megtetszett egy Jeff Lemezborító nevű embernek, hogy magáról elnevezte ezt a fogalmat, illetve művészi kifejezésmódot. Innen a lemezborító. Jövő órán a reszelt sajt, a mecseki molnárka, és a kakispagetti eredetét fejtjük meg. Nem.

Lebá