Lecsóval és a Rezsővel már hétfőn is próbáltunk, Ábel kedden este jött meg, miután ismét (kb. egy hónapja egy falusi kanyart kiegyenesítve, a templomkert öreg tölgyét tolcsókolta le) becsúszott az árokba és lekéste a zenekari óráját (igen még iskolás) reggel, majd indult volna a 11 órás IC-vel, de az felsővezeték-szakadás miatt késett több mint egy órát, és Kábel - megunván a várakozást és megérezvén a delet - elment enni, ez a tíz perc megpont elég volt a vonatnak, hogy megérkezzen (Miskocról) és nyomban elinduljon (Pécs felé).

Sebaj, majd a következő – gondolta a jelentős művész, majd miután az is késett kb. 140 percet, végre kényelmesen elhelyezkedett a 10 km/h-val közlekedő szerelvény egyik langymeleg kocsijában, majd este hétkor már fel is szedtem az állomáson. Gondolhatnánk, hogy lám, így megy pocsékba egy gyönyörűnek induló nap, de ez a nap inkább most kezdődött, hiszen hétvégén két koncert lesz (Nyíregyháza, Szolnok), a lemez már megjelent és mi még nem tudunk róla eljátszani 4-5 számot, és van ez a próba, meg pénteken indulás előtt még egy rövid. És vajon miért nem tudunk 4-5 számot, ha már ennyi ideig készült a lemez? Hát akkor nézzük egyenként.

Örökre: Ennek rengeteg verziója volt, élőben is és a lemezre is készült néhány (már megmutatnánk, de egyelőre a zenelejátszót még nem sikerült a blogba csempészni). Szóval most a lemezverziót kéne megtanulni, aminek egyetlen szépséghibája, hogy a refrénben három gitár szól egyszerre, de megoldottuk, oly módon, hogy mindegyikből játszunk egy kicsit. Igazából nem ez a nehéz, hanem ezt készség szinten megtanulni úgy, hogy közben tudjunk énekelni is, miközben még a szövegnek is eszembe kéne jutnia.

Jó napot: Ennek a gitárjait Lecsó játszotta fel, be kellett osztani, hogy melyiket játszom én, és mivel én vokáloztam az összes szólamot, azt meg Lecsónak, meg Kábelnek kellett megtanulnia.

Légy szíves: Itt is én vokáloztam fel mindent a „buzivokálokkal”, megszenvedtünk, mire ment mindenkinek, egyelőre nem mindig jut eszembe a szöveg, és mivel a felvételen a két gitár mellé van még egy zongoránk, azt találtuk ki, hogy a Dió fogja játszani a keverőpultból.

Az a világ nincsen: Itt meg én gitároztam a lemezre az összes szólamot, Lecsó átvett párat, Rezsőnek kerestünk olyasmi bass-soundot, ami a lemezen van, ez jó lesz, már próbán ütött.

Nehézbörtönsúlyzó: Ezt még soha nem játszottuk élőben, a lemezre állt össze a szám, de egyből ment…

Igazságos: Na ez a legjobb, mert ahogy elkezdtük megtanulni a lemezverziót, rögtön találtunk egy hibát, H-t gitározok és C-t énekelek egyszerre, nem túl szép, és aztán egyszer csak beugrott egy új vokálszólam, Lecsó egy új gitárt talált magának a zongora helyett (a la Roxanne) és kész lett a cucc, annyira megszólalt, hogy megállapítottuk, hogy így kellett volna felvenni. Sajnos ilyen mindig van….későn ébredt a gyerek. Ez a dal egyébként először akusztikus gitáros, zongorás volt, így játszottuk egy Tartuffe előadás zárózenéjeként, és később lett csak Kiscsillag szám belőle, de ezt majd akkor, ha már lesz player. Mindenesetre lassan révbe ér.

Na idáig megvoltunk és épp alig múlt csak 22 óra, mikor a Lecsóék visszaindultak Pestnek, hogy hátha elérik még Kábel utolsó vonatát Vácra. Tartalmas nap volt ugye, otthon ittam két pohár Jekl-féle sillert kadarkából, mert én így jutalmazom magam.  Most felhívom az Ábelt elérte–e a vonatot…

L.A.