Tudom, hogy az albumról kéne írni, gondoltam, körbenézek a neten, hátha már írt róla valaki, de az egy szem Quart kritikán kívül nem találtam igazán semmit. Tehát egyelőre csak mi írunk róla, ami rendjén is van, hisz az is lehet, hogy már csak én vagyok egyedül élő ember a Földön, meg a gyerekeim itt körülöttem, meg a Líviusz is élt még egy félórája biztos, mert akkor telefonált, hogy megvan a Dönci feleségének a száma és a Németh Robi is él, mert ő meg basszuserősítőt akar venni és Ashdown-t (amit én is használok, meg a Radiohead-ből a keszegarcú faszi), és azért hívott öt perce, hogy akkor az most milyen. Na de a Robi írt már a lemezről (ő írta a sajtóanyagba a lemezismertetőt), a Líviusz meg még nem kapott tőlem. Majd. Amúgy a terjesztőnk jelentése szerint nagyon jól fogy. Helyes.

update 2009.02.27. 23:09 elsők vagyunk a MAHASZ-listán. ezt ilyenkor illik megemlíteni, de főleg megköszönni nektek, meg mindenkinek, aki szereti, igaz?

A Quart-os kritika ilyen hideg hurka, forgat bennünket, mint a büdös bogarat a macska, de aztán félúton otthagy bennünket. De velünk egész kíméletes, a legnagyobb marhaság, amit ott olvastam, az a Kings of Leon új lemezről írt dolgozat, amelyik bár nem a legjobb lemezük, de azért kiváló. Mondjuk, amiről meg hozsannát írnak, azokat általában nem ismerem, ebből is látszik, hogy nem járok eleget külföldre jó levegőt szívni, és ez már régen is így volt, azért érdemes abból a szempontból megvizsgálni a nagy vagy a kis (80-as évek) generációk mai napig regnáló képviselőit, hogy a tehetségükön kívül még mit kaptak a családi szövedékből, vagy abból az információkkal az átlagosnál  jobban ellátott közegtől, amibe beleszülettek.

Na de félre a vidéki magányból sikoltó kisember imidzsével, a sznobizmus bár némileg irritáló, de higgyék el, viszi előbbre a világot. Mondjuk mostanában, mintha mindenki inkább vissza akarna fordulni, pedig fél a tiszavirág is, azt milyen jól megy neki egyből mégis a szárnyallás (direkt két l).

Adalék
A Made in Hungária című film, amit ha komolyan vehetünk, mint Fenyő Miklós ars poetica-ját, akkor a hazai rock and rollozás sikerét a következőkben látja: mivel külügyi dolgozók gyermeke vagy, szívd magadba odakint a friss levegőt, majd ha megkötöd a rendszerrel a nyájas kompromisszumokat és szert teszel egy kommunista funkci gyermekének szerelmére, akkor felcsavarhatod a szőnyeget, anélkül is besétálsz a hungarockandroll-pantheonba.  És bár ezt nem én, hanem a film állítja, a Fenyő védelmében el kell mondani, hogy legalább egy tucatnyi jó dalt írt életében, amit most láthatóan újra és újra hasznosít. A film nagy érdeme, hogy miközben mozgalmi dalokat énekel a negatív szereplő, az őt kísérő színész (Keresztény Tamás) valódi, létező akkordokat fog, míg a pozitív rockandroll hősök fellépéseit megaljazó bőgőst alakító színész ennek még a látszatát is gondosan elkerülte, így téve idézőjelbe a mondandót, illetve tovább rétegezte a gazdag vizuális üzenetréteget, amely jelentem, beégett. Sejtem, milyen lehetett akkor a belvárosban autót szerelni. Szerintem pompás.

Lovasi