Brautigam Gábor (húzóneve: Ricsi, született: 1965) következik, aki a Kispál zenekarban dobolt 1987-1995 között, majd a Kiscsillag zenekarban 2006-2007 között. Eredetileg arra kértük volna meg, hogy véleményezze a már nélküle elkészült Kiscsillag lemezt, de mint az interjúból kiderül, ez nem sikerült. Mondjuk valószínű, nem lett volna valami fényes a véleménye, mert az interjú elején említette, hogy hallott az MR2 Petőfin "egy szar Kispál-számot", ami szerintünk a Légyszíves lehetett. Hát ez ilyen.

Amikor Pécsdevecserre értem, Ricsi az udvaron fogadott, illetve nem is miattam volt kint, hanem a felaprított tüzelő fát rakta össze egy kosárba és vitte be száraz helyre. „Faluhelyen, ez így szokás” - mondta.  Én pillanatok alatt összeszedtem egy szálkát az ujjamba, de nem szóltam róla, nehogy városi puhánynak tűnjek mellette. Ami viszont kimondottan hiányzott nekem, azok a kutyák voltak. Szebb napokon Ricsi vagy egy tucat kutyát is tartott, szánhúzó versenyeken indult velük. Az is igaz, hogy a célba érés is nagy eredmény volt tőle. Azzal magyarázta, hogy ő a jövő bajnokait neveli, és ilyenkor az eredmény nem számít. Na, de sebaj, a szomszédok ennek biztosan jobban örülnek. Egy kutya azért van. Egy keverék a menhelyről, Bongó.

- Külföldön voltál az utóbbi időben, ott volt lehetőséged dobverőt venni a kezedbe?
- Nem hogy dobverő, de nagyon munkám sem volt mostanában! Különben is a nyelvtanulás és a kapcsolat építése elvitte minden időmet. Zenélni külföldön hosszabb kint tartózkodás után lehetne csak.

- Értem. Az ismerőseid mit szóltak, amikor megtudták, hogy nem Te dobolsz a Kiscsillag zenekarban?
- Mit szóltak volna? Kérdeztek, én meg mondtam, hogy most nem dobolok.

- A Kispál és a Borz zenekar öt lemezén és a Kiscsillag zenekar első lemezén is te dobolsz.  A most tizennyolc éves fiadnak, ha csak egyet mutathatnál meg, hogy apa itt dobol, ezen zenél, melyik lenne az a lemez?
- A Naphoz Holddal-t. Ez az első Kispál lemez. Ezt szeretem a legjobban, ezt tartom a legjobbnak is. Persze a mai stúdiókörülmények között felvéve még jobb lehetne. Itt még úgy éreztem, hogy szerelemből csináltuk. Később, már egyre többször az döntött, akinek erősebb volt az egyénisége, és nagyon sok volt a veszekedés.

- A Kispál és a Borz zenekarból és a Kiscsillag zenekarból is, hogy is mondjam, idő előtt távoztál, szerinted van hasonlóság a kettő között?
- Lehet, de az is lehet, hogy nincs. Azt mondták, hogy jobb dobost akarnak. Érdekes, ha lenne egy képzeletbeli verseny arról, hogy melyek a legjobb lemezek, akkor szerintem az első három Kispál lemez nyerne, és a következő dobosok is egyre rövidebb ideig voltak csak a zenekarban..szóval mi is van akkor?

- Alternatív rock zenekarba is kell a nyolckezű dobos, akibe egy metronómot építettek?
- A stílus a lényeg. Biztos - és ezt én is nagyon jól tudom - hogy gyakorolhattam volna sokkal többet, bár olyan technikás dobos, mint mondjuk a Csüli, nem lennék akkor sem.

- Ricsi, Csüli, Mike, Áron, Ábel... Amikor találkoztok, méregetitek egymást? Na vajon ő miben bénább nálam? Vagy van valamilyen összetartás köztetek, esetleg közös élmények, mint a régi sorkatonai élmények apámnak meg a haverjainak?
- Vagy mint a groupie-k és a dobosok kapcsolata, hogy „na, az nekem is megvolt?”  Nem, nem. Én nem így látom, a fociban is, ha lecserélnek, nem arra fogsz haragudni, aki bejön helyetted.

- Zenekar? Lesz?
- Biztosan, mert nem fogok leállni, mint a Kispál után. Most is keresett egy pécsi zenekar, majd meglátjuk.

- A Lovasival újból?
- Felőlem. De csak egy-egy koncert erejéig.

- Megbántad azt, hogy 2005-ben újrakezdted a Kiscsillag zenekarban?
- Néha igen. Volt, amikor ezt gondoltam. Ne értsd félre, nagyon nagy örömmel mentem. Klassz volt minden először,  azt gondoltam, gyerünk vissza a gyökerekhez, de a mai  eszünkkel és tapasztalatainkkal. Csináltunk egy szerintem nagyon is szerethető lemezt és elkezdtünk koncertezni klubokban, nagyon nehéz ezt szavakkal elmondani, de éreztem azt, hogy ez egy működő dolog, és ez le is jön a színpadon az emberek felé…de aztán ennyi volt. Nosztalgikus is volt egyben és sokszor teljesen új. Rengeteg klassz emberrel ismerkedtem meg, és ott voltak a régi arcok.

- Brautigam Gábor, nagyon sok embernek vagy a példaképe… tudnál nekik valamit mondani, hogy ne érezzék húszon akárhány év után azt, hogy elbasztak valamit?
- Most mondjam azt, hogy gyakoroljon nagyon sokat, járjon el egy jó nevű dobtanárhoz meg ilyeneket? Nézd, ha én naponta tíz-tizenkét óráig ütném a bőröket, az biztos nem is én lennék. Meg hát nekem példaképem nem is volt sohasem. Valakiben ez tetszett, másokban meg egészen más. Nem kell másokat lemásolni. Én valójában jó időben voltam, jó helyen. A Kiscsillag zenekarral is így volt. Tíz év után újra koncertezhettem, azt csinálhattam, amit szeretek. Kár, hogy nem tudtam meglovagolni ezeket a lehetőségeket.

- Ezt hogy érted?
- Úgy, ahogy mondtam.

- Ha választhatnál, mondjuk 800 millió forint (amit egy tündér adna neked), a rockzene (ami a sok siker mellett neked sok csalódást is hozott), vagy egy vidéki tanya (lovakkal, meg mit tudom én mivel, jó messze távol mindentől) között, akkor mit választanál?
- Rock.

- Mi az, ami még mindig érdekel ebből? A pénz, a siker, hogy felismernek az utcán, az alkotás öröme, hogy gyerünk, csináljunk egy fasza lemezt, a koncertezés, a buli , vagy csak egyszerűen a dobolás szeretete?
- Ez mind.

- A Kiscsillagról mit mondasz?
- Semmit ,nem figyeltem azóta. Meg hát, nem is mentem sehova sem az utóbbi időben. Ha lehetett, külföldön voltam. A lemezt, amit hoztál, majd azután hallgatom meg, miután elmentél.

- Eddig én kérdeztelek. Most, te jössz, van olyan, amit magadtól szeretnél elmondani?
- Van. De, nem most, majd valamikor máskor. Valamennyi időnek el kell telnie. Az is lehet, hogy írok egy könyvet. Komolyan fontolgatom.

- És mi lenne a címe?
- A címe? „Az erősebb kutya baszik, a gyengébbet meg basszák.”

Gáborral Ózdi Rezső beszélgetett.