hogy érezzék, hogy milyen mélységei lehetnek egy látszólag pihekönnyű (mit pihe... szinte lepkefing-könnyűségű) dalnak, amelyben szinte senki sem akar magára ismerni, ellenben mindenki valakire gondol, hogy ”na az a rüfke pont ilyen” és megelevenedik egy csomó sztereotípia (mit sztereotípia, szinte előítélet) a rockerek nemi életével kapcsolatban, hogy lássák, milyen bonyolult emberi viszonylatokat lehet felvázolni két percben, íme Kepes Júlia alapos dolgozata a Van-e szándék című örökérvényű darabról, 23 974 karakterben, szóközökkel:

A szöveg, amelyet elemzek a Kiscsillag nevű zenekar Van-e szándék című száma. A dalt Lovasi András, a zenekar énekese írta. Mivel az interneten több különböző szövegváltozat kering, az együttes honlapján, a www.kiscsillagzenekar.hu-n kértem segítséget, hogy megbízható szöveggel dolgozhassak. A dal első két versszaka négy soros, a harmadik ötsoros, ebből két sor a versszak, majd lezárásként a refrén két sora kicsit megváltoztatva megismétlődik.

A műfaj tehát dal, ennek megfelelően az elsődleges csatorna auditív és zenével kísért. Természetesen koncertfelvételeken is találkozhatunk a számmal, s ekkor az auditív csatornát kiegészíti, másodlagosan a vizuális csatorna is.

A dal szerkezete elég szokatlan: az egész egy párbeszédre épül. A műfaj tehát egyszerre dal és dialógus. A párbeszéd valójában azonban csak fél párbeszéd, mivel csak az egyik szereplőt (továbbiakban beszélőt) halljuk. A másik szereplő (továbbiakban hallgató) megnyilatkozásai könnyedén rekonstruálhatók egyrészt a válaszok tartalmából, másrészt az anaforákból és az el nem hangzó megnyilatkozás részleges vagy teljes visszatéréseiből. A szituáció szereplői tehát egy beszélő és egy hallgató, valamint a szövegvilágon kívül a szövegalkotó, az előadó (ez a kettő jelen esetben tulajdonképpen megegyezik) és a befogadó (befogadók): a hallgatóság. Hallgatóságnak, célközönségnek elsősorban az iskolás és a fiatal felnőtt korosztályt tartom.

A szituáció
A szituáció egy szerelmi jelenetet jelenít meg a pár megérkezésétől a vetkőzésig. A jelenet tehát azzal kezdődik, hogy a hallgató, vagy a két szereplő együtt megérkezik a beszélő lakására, aki az ilyenkor szokásos bevett formákkal mentegetőzik a rendetlenségért (Nagy a rendetlenség,/ne nagyon nézzél szét), és gyorsan megmutatja a lakást. Ebből következtethetünk arra, hogy a beszélő nem számított a vendégre, valamint hogy a hallgató még nem járt a beszélő lakásán. Ez már utal arra, hogy a kettejük viszonya nem túl szoros. Ezt a benyomást erősíti, hogy a hallgató nem ismeri a beszélő családját. Ez az első két sorból derül ki. A harmadik sorban a beszélő rákérdez, vagy visszakérdez a zenekar nevére, amelyben a hallgató játszik (Amikor a számot hallgatjuk, akkor a kiscsillag szót megszólításként is értelmezhetjük, bár ez az értelmezés csak másodlagos). A válasz megegyezik az előadó nevével, ez a mozzanat tehát tulajdonképpen azonosítja az előadó¬szövegalkotót a hallgatóval. Ez elég szokatlan, főképp a műfajt tekintve, mivel a dalok beszélőjét a befogadó önkéntelenül az előadóval szokta azonosítani. Ettől a szokatlan szerkesztéstől a szöveg hírértéke, s a megmunkálászhoz szükséges erőfeszítés is nő. A hallgató és a szövegalkotó megkülönböztetéseaz elemzés szempontjából természetesen továbbra is szükséges (A hermeneutika szerint a szövegalkotó sohasem egyezhet egy szövegvilágon belüli személlyel, még egy önéletrajz esetében sem). Mivel tudjuk, hogy a Kiscsillag zenekarban csak férfiak játszanak, ebből sejthetjük, hogy a hallgató férfi, a beszélő pedig nő. Ezt a feltételezést egyértelművé a hetedik sor teszi: ugye nem/ gondolod, hogy ilyen/ csaj vagyok. A nyolcadik sor már a vetkőzésre utal (Küzdök a textillel). Ez a sor a beszélő szégyenlősségét is kifejezi, ami a kettejük kapcsolatáról alkotott korábbi képünket erősíti. Ez a szégyenlősség azonban vagy nagyon gyorsan elmúlik, vagy csak tettetett, mivel a következő sorok már a lány testének látványát kísérik. Az Ússz már le sor és a Van-e szándék? Szándék van refrén már felhívás a továbblépésre.

Tér- és időszerkezet
A dal tér- és időszerkezete is szűkös. A szituáció helyszíne egy lakás vagy ház, nyilván nem túl nagy, legalábbis nem akkora, hogy egy egyszerű „balra találod” instrukció ne lenne elég a mellékhelyiség megtalálásához. A harmadik versszak után a térre több utalást nem találunk. Bár a vetkőzési jelenetről sejthetjük, hogy egy hálószobában történik, ez verbálisan nem jelenik meg.

A dal alatt eltelt idő sem lehet hosszú. Maga a szám két perc, tizenegy másodperc hosszú. Ha feltesszük, hogy a szövegalkotó párszekvenciát nem hagyott ki, csak az egyik fél megnyilatkozásait, akkor maximum tíz percről beszélhetünk. Ha feltételezzük, hogy a szövegalkotó csak a dramaturgiailag fontos, tehát a történetet előrevivő fordulókat hagyta bent, akkor sem lehet sokkal több az eltelt idő, a szituáció forgatókönyvéből adódóan. Az idő múlására azonban a szövegben végig semmifajta utalás nem történik. Egy külső időviszonyt jelöl a Voltunk rajta nyáron sor, amely azonban elég pontatlan, valójában csak azt mutatja, hogy a szituáció nem nyáron zajlik, bár leggyakrabban ősszel, maximum télen használatos. A Kiscsillag zenekar 2005 tavaszán alakult, ebből arra következtethetünk, hogy az azóta eltelt nyarak egyikén játszódhat a történet.

A szöveg tehát rövid időn belül és kis helyen játszódik, s természetesen a cselekmény is egy szálon fut, így tehát megvalósítja a hármas egységet, s ez a párbeszédből adódó drámaiságot még hangsúlyosabbá teszi.

Szerkezet
Szerkezetileg a szöveg négy részre tagolható. Az első egység az első négy sornak, vagyis az első versszaknak felel meg. Ez a rész a megérkezést és az azt követő néhány mondatot ábrázolja. Ezt a tagolást a zene is erősíti, ezután az egység után egy rövid gitárbetét következik, érezzük, hogy új versszak jön. A későbbiekben azonban a zene és a szöveg egységei elválnak egymástól, áthajlásos lesz szerkesztés, csakúgy, mint a soroknál. Ez a szövegszerkesztés Lovasi András munkásságára nagyon jellemző. (Pl Kispál és a Borz Ha az életben: …mintha nem volna/ több dolgunk a világban…)

A második szerkezeti egység, az 5-7¬ik sor az egész szituáció kulcsa. Ebben a részben a beszélő negatív véleményt alkot azokról a „kiscsajokról”, akik „körberajongják” a sztárokat. Az ilyen személyeket groupie-knak is nevezik („olyan személy, aki minden áron szexuális és/vagy érzelmi kapcsolatot akar létesíteni egy sztárral” http://en.wikipedia.org, saját fordítás).

Ironikus, hogy ennek ellenére az egész dalból az derül ki, hogy pontosan ilyen szituációról van szó, tehát pontosan az ellentéte igaz annak, amit a lány bizonygatni próbál. Ez a néhány sor tehát az egész szituáció (ellentétes) parafrázisának is tekinthető.

A harmadik egység a nyolcadik sortól az első refrén végéig, tehát a tizenkettedik sorig tart. Ez a rész a vetkőzésről és a lány testéről, pontosabban a testet ékesítő piercingről és tetoválásról szól. Ez a szembesülés is mutatja, hogy a kapcsolat új, a szereplők először találkoznak egymás testével. A tízedik sor vége és a refrén a továbblépésre szólít fel.

Ez a továbblépés a tizenegyedik versszakból és a második refrénből álló utolsó egységben még nem valósul meg, de a kérdésre igenlő válasz érkezik, tehát feltehető, hogy a szöveg lezáródása után hogy folytatódik a szituáció. Ez az egység a legenigmatikusabb, többféleképpen is értelmezhető, a korábbi szerkesztés is megváltozik. Ez a sor csak gondolatban hangozhat el, az adott szituációban egy ilyen megnyilatkozás teljességgel értelmezhetetlen. Az A boldogság hívószó, azt dobom felé mondat a beszélő helyzetkezelésére vonatkozik, mégpedig kifejezetten explicit formában. A helyzetkövetésre és helyzetkezelésre a későbbiekben fogok majd kitérni, itt csak azért említem meg, mert ilyen helyzetben nem szokás a helyzetkezelésre nyíltan felhívni a figyelmet, ráadásul a beszélő a korábbiakban kifejezetten rejtegetni próbálja irányító szerepét s ez is a megnyilatkozás el-nem-hangzására utal. Hasonlóképp problémás a so utolsó harmada, amelynek a teljes ismétlése, a refrén. Erre is valamivel később, a refrén tárgyalásakor fogok kitérni.

Az imént tárgyalt szerkezet, a versszakok különböző sorszáma és a sorok nagy részében megjelenő belső rím miatt érzésem szerint egy másik versszakfelosztás is védhető volna. A most egy-egy sorba kerülő szöveget én mind egy-egy önálló, három soros versszaknak tekinteném.

Nyelv és stílus
A dal nyelvi stílusa nagyon informális, spontán jellegű, beszéltnyelvi. Erre utalnak a presztízsváltozattól eltérő alakok (nézzél, voltunk rajta, az milyen, meg ’és’…), a csak informális helyzetben használt szavak és kifejezések (tesóm, lécci,), a szleng (vágom, kiscsajok, csaj). Ezt fejezi ki a kisejtés szerinti helyesírás (lécci, azér), és a helydeixisek nagyon gyakori használata is (Azok, balra, azt, az, ezt, stb.). A spontán jelleget tükrözi a rengeteg, összesen tizenkét töltelékszó használata is (nagyon, is, aha, ja, figyelj, tudod, ilyen, télleg, stb.). Ez ugyanakkor a beszélő zavarára is utalhat. A módosítószók használata általában jellemzőbb a női, mint a férfi nyelvhasználatra, s jellegzetesen alkalmas és gyakran használt eszköz a fiatal, nem túl intelligens lányok nyelvhasználatának karikírozására. Ezzel a túlzottan „nőies” nyelvhasználattal a szövegalkotó tulajdonképpen a beszélőt gúnyolja. Ezt támogatja a szám előadásában a hangsúlyok, hanglejtések affektáltsága.

De van a dalban egy ezzel ellentétes tendencia is. Inkább irodalmi, költői nyelvre jellemző metaforikus megfogalmazás a küzdök a textillel. Nem, vagy egyre kevésbé jellemző a spontán beszélt nyelvre az –e kötőszócskával szerkesztett kérdő mondat, amely a refrénben jelenik meg. A kilencedik-tízedik sorban a tetoválás leírása is egy kibontott hasonlat, amely képzavarba fullad. A két delfint a beszélő először magával és a hallgatóval azonosítja, ám az Úsznál-e kérdésben már csak a hallgató a delfin, aki a lány testén úszik.

Ellipszis
A szöveg egy párbeszéd fele, tehát a szerkezet egésze ellipszisre épül: a szövegalkotó kihagyja az egyik szereplő összes szövegét, tehát látszólag súlyosan megsérti a mennyiség maximáját. Ez persze azt jelenti, hogy a hírérték, a megmunkálási erőfeszítés és a hatásosság nő. A koherencia viszont bizonyos értelemben csökken, mivel a beszélő megnyilatkozásai látszólag nem kapcsolódnak egymáshoz. Összesen tizenhárom fordulója van a beszélőnek, ha számoljuk a tizenharmadik (gondolatban elhangzó) sort, de nem számítva a refrént. Ezt minimum öt, maximum tíz hallgatói fordulóval egészíthetjük ki. Ezeket a kiegészítéseket, ha nem is pontosan megfogalmazva, de amennyire a koherenciához szükséges, automatikusan megtesszük, s így a szöveg mégiscsak koherenssé válik.

Az ellipszis valójában jóval kisebb mértékű, mint azt első látásra gondolnánk. Igaz, maguk a megnyilatkozások kimaradtak, propozicionális tartalomra azonban nemcsak következtetni beszélő, érzelmi vagy szexuális jellegű-e, nem derül ki egyértelműen, de abból, hogy a lány mindvégig minél jobb színben igyekszik feltűntetni magát inkább az előbbire következtethetünk. Ennek megnyilvánulása szabadkozás a rendetlenség miatt (1. sor), a vetélytársak negatív megítélése (5-6. sor), az, hogy magát kiemeli ebből a körből (7. sor), a fiú figyelmének felhívása a jól sikerül tetoválásra (9. sor). Feltételezhetjük, hogy a hallgató is tisztában volt a beszélő szándékaival, s azért ment bele a szituációba, mert az legalábbis részben egyezett a saját céljaival. A tizenegyedik versszak értelmezésétől függ, hogy kettejük céljait megegyezőnek tartjuk-e, vagy sem.

A szövegalkotó célja egy szituáció bemutatása, illetve megmutatása, ugyanakkor saját attitűdjének kinyilvánítása az irónia és gúny által.

Helyzetkezelés és helyzetkövetés
A diskurzus egészét a lány irányítja, jellemzően ő kérdez, ő választ témát, ő fogalmaz meg kéréseket. A hallgató inkább passzív, csak követi a helyzetet. Épp ez teszi lehetővé az ő megnyilatkozásainak elhagyását. A tizenegyedik versszak nyíltan a helyzetkezelésre vonatkozik, ám ennek értelmezésétől függ, hogy a hallgató a szöveg végén átvette-e az irányító szerepet, s hogy végül egyikük, vagy mindkettejük célja valósult-e meg.

A harmadik versszak, amelyben a lány visszakérdez a hallgató zenekarának nevére, azt üzeni, hogy nincs tisztában vele, tehát nem is érdekli, vagy nem elsődlegesen ez érdekli. Ezzel az ötödik-hetedik versszakra hangolja rá a hallgatót. Az ötödik-hetedik versszak mentegetőzése mögött az a szándék áll, hogy a hallgató szituációra vonatkozó hiedelmeit eloszlassa, abban saját szerepét és ezzel megítélését megváltoztassa. Nem csak a groupie szerep, hanem az irányítószerep is kellemetlen, ezért helyzetkezelését helyzetkövetésnek próbálja álcázni. Ez a tagadás tulajdonképpen arcvédő cselekedetnek is felfogható, amellyel a beszélő mindkettejük arcát védi azáltal, hogy a kettejük kapcsolatát őszintébb, ezáltal pozitívabb színben próbálja feltüntetni.

Szereplők
A szöveg egésze a szereplők arctalanságát hangsúlyozza. A párbeszédben sem név, sem megszólítás nem hangzik el. A kommunikáció sablonos, olyannyira, hogy az egyik fél szövege teljesen elhagyható. A lányról csak annyit tudunk meg, hogy négytagú a családja, valamint hogy tetoválása és piercingje van, de mindegyik sztereotip: az apa-anya-báty-húg családfelépítés az egyik legáltalánosabb, ha megvalósulásban nem is, de ideált tekintve mindenképp. A piercing a mai tízen-huszonévesek között mindennapos dolog, a női tetoválások között a delfin az egyik leggyakoribb. A lány megnyilatkozásainak stílusa több, mint sztereotip: karikaturisztikus. A hallgatónak arcot ad az előadóval való azonosítás, de a beszélő csak egy az általa is említett sokból.

Deixis
A deixiseknek nagy szerepük van az elemzett szövegben. A meggyengült kohéziót erősíti az egyes szám első és második személyű névmások és igei személyragok, tehát a deiktikus centrum végig rögzített volta. Anaforikus (azt vágom, azt dobom) és kataforikus (és az milyen, ezt nézd meg, ilyen kiscsaj, ilyen csaj) utalásokat is találhatunk a szövegben. A Mit is mondtál, hogy hol játszol egyszerre utal vissza egy korábbi megnyilatkozásra, és a mondat végén elhangzó Kiscsillag névre. A szövegben található deixisek nagy része azonban exofora. Ide tartoznak természetesen a korábban említett személydeixisek is, és minden olyan névmás, amely a lakásban, vagy a lány testén található dologra utal (Hogy azok kik?, Az ott az apám, balra, az egy piercing). Egyszerre utal a szövegen belülre és kívülre a névmás az azt vágom, ezt nézd meg, az milyen részekben. A nem a szövegre utaló deixisek ilyen nagy arányú használata a beszéltnyelvi jelleget erősíti, mivel arra utal, hogy a hallgató és a beszélő vizuálisan rögzítik a deixis vonatkotását, s csak elhanyagolja a befogadót, aki így nincs tisztában a vonatkozásokkal. Ez persze csak látszólagos, mivel az utólag mindig kiderül. Ebből az „utólagos kiderülésből” adódik ezeknek a deixiseknek a kataforikus jellege.

Hírérték
A párbeszéd megnyilatkozásai rendkívül hétköznapiak, felületesek és sablonosak, többek között ezért rekonstruálhatók ilyen jól a kihagyott részek. A szavak, a konkrét tartalom nagyrészt első típusú hírértékkel rendelkezik, tehát nagy valószínűséggel megjósolható. Ez alól csak a nyolcadik versszak első sora jelenthet kivételt. A szituáció résztvevői, tehát a beszélő és a hallgató számára másfajta hírértékről nem beszélhetünk. Ezzel szemben a befogadó szempontjából jóval több forrásból táplálkozhat, s jóval nagyobb is a hírérték. Ennek egyik oka a különleges, párbeszédes felépítés, amely a könnyűzenében rendkívül ritka. Másik oka természetesen az elliptikus szerkesztés, amely önmagában is meglepő, s a megmunkálási erőfeszítést is nagyon megnöveli. Harmadik oka a refrén szokásostól eltérő szerkezete, amelynek megfejtése szintén nagy energiaráfordítást igényel. A hírértéket növeli a témaválasztás kényessége is, hiszen a szituáció maga a tabutémák közé tartozik. A tizenegyedik versszak megfejthetetlensége, a korábbiaktól eltérő beszédhelyzet megváltozása vagy a beszélőváltás is nagyban növeli ezt a hatást. Valamint az ötödik-hetedik versszak ironikussága is megnehezíti a megmunkálást.

Háttérismeret
A szöveg értelmezéséhez elsősorban a szituáció forgatókönyvének ismerete szükséges. Ha a befogadó nem ismeri a helyzetet, a groupie fogalmát, nagy valószínűséggel nem ismeri fel a hetedik sorban rejlő iróniát sem. Szükséges az előadó nevének ismerete is, különben a kiscsillag mint megszólítás dekódolódik, s ekkor a hallgató és a szövegalkotó azonosítása nem történik meg. Az előzőeknél kevésbé, de szükséges a megértéshez a két említett szórakozóhely, a West-Balkán és a Zöldpardon ismerete is.

Gúny és irónia
Mint már fentebb említettem, az, hogy a beszélő tagadni próbálja, s épp ezzel teszi egyértelművé a szituációt, iróniaforrás. Főképp azáltal, hogy a beszélő maga is negatív véleményt fogalmaz meg az „ilyen kiscsajok”-kal kapcsolatban. Az éneklési mód (pl: affektálás), a karikírozott női kommunikáció, a semmitmondó párbeszéd mutatja, hogy a szövegalkotó is tökéletesen osztja ezt a véleményt. Mivel a szövegalkotó és a hallgató közé egyenlőségjelet tesz a szöveg, a dal egészét értelmezhetjük úgy, hogy a hallgató egyenes idézetben meséli a kalandját, s kihasználja az ebben rejlő gúny lehetőségét.

Osztenzív kommunikáció
Egy lehetséges értelmezés, hogy a szövegalkotó a szituáció elmesélése helyett megmutatja azt, tehát a szöveg interpretatív funkcióját használja ki. Ahhoz hasonló, mint amikor megkérdezzük valakitől, hogy hogy van a sebesülése, s válaszként megmutatja azt, ahelyett, hogy azt mondaná: ¬Köszönöm, jól. Eszerint az értelmezés szerint a szöveg egy ¬Hogy telt a tegnap estéd?, vagy ¬Mi történt azzal a lánnyal? típusú kérdésre adott rámutatásos válasz (Sperber, Dan ¬ Wilson, Deirdre,1986. Relevance. Communication and Cognition. Oxford. rd.).

A vizsgált szöveg tehát egyszerre spontán, alig megmunkált párbeszéd, egy kétszemélyes minidráma és önmagának aprólékosan szerkesztett karikatúrája. Üzenete nem több, mint rámutatás az ilyen szituációk létére és mindennaposságára. A dal populáris a szó ’népszerű’ és ’szórakoztató’ jelentésében, azonban egyáltalán nem az a pejoratív ’értéktelen’ jelentésben. Témaválasztása egyedi, szövege szellemes, kidolgozása nagyfokú nyelvi tudatosságot tükröz. Bár terjedelme igen rövid, mégis stilisztikai és pragmatikai szempontból is izgalmas és elemzésre érdemes.


Kiscsillag: Van-e szándék

Jaj nagy a rendetlenség, ne nagyon nézzél szét, hogy azok kik? Anyámék..
Az ott az apám a képen, az anyám, a tesóm, én nem éltem még, a wc-t
Balra találod, de mit is mondtál, hogy hol játszol? Kiscsillag?
Aha ja azt vágom, voltunk rajta nyáron, West Balkán vagy Zöld Pardon

Figyelj és az milyen, hogy tudod jönnek az ilyen kiscsajok, biztos sok
Ilyen csaj megy hozzád, hogy jól körberajongják a nagy bálványt, szánalmas
És tényleg ugye nem, gondolod, hogy ilyen csaj vagyok, mert tényleg nem
Lécci fordulj el, míg küzdök a textillel, igen az egy piercing

Meg azér ezt nézd meg, mert szerintem tényleg, tök szép lett, két delfin
Arra gondolok, az egyik én vagyok, a másik te? És úsznál-e?
Van-e szándék? Van-e szándék? Van-e szándék? Van-e szándék
Van-e szándék? Van-e szándék? Van-e szándék? Van-e szándék?
A boldogság hívó szó, azt dobom feléd, van-e szándék, szándék van.

Van-e szándék? Van-e szándék? Van-e szándék? Van-e szándék?
Van-e szándék? Van-e szándék? Van-e szándék? Szándék van.