Az Almost Famous-t néztem most meg éjjel és nagyjából el is vesztette az értelmét a blogunk azon része, ami a színpad mögötti világból próbálna meg dadogva tudósítani. Esszenciális darab és szerintem 2009 sem fog ebből a szempontból sok újdonsággal szolgálni, legfeljebb, ha zuhanás közben a mi dobosunkról is kiderül, hogy buzi. Erre mindenképpen rímel az a jelmez, amit Ábel az Örökre című frissen forgatott klipünkben visel. A  kisfilmben egyébként két hölgy a főszereplő, akik boxolnak, én vagyok a bíró, Rezső és Lecsó a lányok edzői, és Ábel a pompomlány, ám de, hogy a magas művészetben szokásos módon, nehezebben kódolható figurává váljon, olajtól csillogó felsőtestű, metroszexuális cowboyként viszi körbe a következő menetet jelző nagydarab számokat.

Elmondom a hétvégét. Pénteken ötkor találkozás, próba Szegeden, este koncert, kicsi szórakozás, kicsi alvás, reggel hétkor indulás Pestre, Ábelnek és nekem forgatás kettőig, cipővásárlás, ebéd (görög étteremben, serpenyős, tejszínes lecsó, tengergyümölcseivel, rásütve a sajt; az ehetetlen és a kurvaszar között félúton billegve megállt mérleg-testvér, az elsózott konzervlecsóban félig fagyott, félig nyers rák-kagyló-folyós állagú tintahaldarabkák az olvadt sajt kalapja alatt, térdig tejszínben). Négy órakor érkezés Szentendrére kis késéssel, hangbeállás, koncert, találkozás helyi pophírességekkel, közülük is kiemelkedik Fekete Gyula (Szaxi-Maxi, ex-Hungária), akinek 20-30 éve rejtélyesen eltűnt pénzek sorsát segítek kutatni és hirtelen vasárnap lesz. Vissza Pestre, kb. hajnali háromig tartottunk ügyeletet a Gödörben, alvás, reggel hétkor meg forgatás, hajnali kettőig. Eszter (az egyik bokszoló lányt alakító hölgy) különösen élen jár strapabírásból: vasárnap reggel ötkor érkezett és másnap velünk majdnem egyszerre, félkettőkor távozott a helyszínről. Közben negyedóránként kiütötték. Az utolsó jeleneténél az egész stáb legalább egy percig tapsolt.

És most abbahagyom, mert mindjárt megint kettő van, és megint elaludtam a gép előtt ülve.

Lovasi

(Ábel a forgatáson)