Az eredetkutatás újabb, egyben utolsó fejezete következik, mely egy dobos mélyről fakadó gondolatait foglalja össze, csak úgy, mint az első  és a második dolgozat. A felvezető egyébként teljesen felesleges, de jól hangzott elsőre, ráadásul valahogy utalnunk kellett a másik két írásra, hogy azt is elolvassátok.

Az utolsó, de legidevágóbb elmélet ez. A DOBOSOKAT GYÁRTJÁK!

A gépezetet Jim Hackenstein találta ki. Azért érezte szükségét a gépnek, mert természetes érdeklődésből senki sem akart dobos lenni. Hogy is akartak volna? Ütni azokat a hengerre feszített bőröket? Ki az az idióta, aki erre vágyik? Ugye, hogy senki! Tegye fel a kezét most, aki szeretne dobos lenni? Na. Senki... Hackenstein, A Szlovák, mindig hírhedt volt zsenialitásáról. Ami a becenevét illeti, onnan kapta a nevét, hogy egy tervezőmérnöki ülésen - melyet évente összehív Jack Cickenbolenmiezer, a Nemzetközi Tervezőmérnöki Egyesület elnöke, vagyis Elnöke - Hackenstein elkezdett összefüggő Csehszlovák mondatokat mondani, melyet ő sem értett akkor. Később persze lefordították amerikaira (hahaha): "Gyogyó! Gyogyó! Vigyázz azokkal az összefüggő cseppkőegylettel, amely alatt az a furcsa kinézetű mágneses omnibuszra hasonlító koalamaci-ürülék székel!" Akkor nem értették ezt, de pár nappal később jelentkezett egy pap, hogy ez a jel is bizonyíték a természetfeletti létezésére. Na de térjünk vissza a géphez. 

Egy számítógépről vezérelt egy csomó kart, melyek előállítottak az emberi húshoz hasonló anyagot frankfurti leves, Avon-plakátok és disznózsír keverékéből. Persze az sem volt mindegy, milyen arányban gyúrták masszává, hisz mindannyian tudjuk: ha túl sok disznózsír kerül bele, pár nap után lefolyik a mész, mirigykereplő és kinin-páncél felhasználásával készülő csontokról. A bőr cellulóz, jobb-fül-patkánycsorda, zsilipszegély-metélés-imitáció és szar (kisípolnátok magatoknak, ha kérhetem?) felhasználásával készül. A tüdő, és egyéb belső szervek pedig bátor motorosokból származnak... Szóval nagyon bonyolult gépet állított össze a mi Jimink.

A gyártás igazából 1909-ben kezdődött meg - jól értitek, a Nagy Keslingtoni Vész (NKV) idején, amikoris Felső-Keslingtonban felgyulladt egyszerre az összes barna hajú ember mindkét bokája -, amikor is Jim rájött, hogy senki sem akar dobos lenni. "Rájöttem, hogy senki sem akar dobos lenni!" - mondta félboldogan, aztán hazament félmeggyőződve, hogy csinál egy nem fél gépet. Tudjátok, mire jó egy fél gép... Fél semmire. A tervezés volt vagy fél két évtized, a kivitelezés meg már csak azért is hamar megvolt. Az első dobosnak még nem volt bal kézfeje, mert elfogyott az anyag. Hackenstein nem becsülte fel rendesen a szükséges frankfurti leves mennyiségét... Ej, Jim.

A második viszont annyira jól sikerült, hogy több menő jazz-bandába is bekerült. Gene Krupának hívták - utánanézhettek a guglin. Mindenki berosált tőle, így kezdődhetett HackenJim milliomosodása - na és persze a gyártás is beindult. Évente több száz dobost szállíttatott mindenfelé - szerte a világban. 

Honnan tudjátok, hogy egy Dobos van a közeletekben? Jim tudta, hogy az emberek nem gyakran mondanak szóvicceket. Ezt ki is használta, hogy megalkossa a legeltérőbb különbséget ember és dobos közt. A humorérzék típusát. Csak a dobosok mondanak szóvicceket. Ha valaki mond, és nem dobos, akkor biztosra vehetitek, hogy át van programozva, de HStein gyártotta. A másik - egyszerű - mód, hogy megtudjuk, gép-e a legjobb barátunk/dobosunk/pasink/másodállásban vízvezeték-szerelőnk/leghülyébb távoli ismerősünk/menyétmuksink, hogy benézünk a bal hónalja alá. Ott megtaláljátok a gyártási számot, és a HS (hackenstein) logót...

Ábel