Sajátos hangvételű próbatermi kalauz, vagy valami olyasmi következik most a basszusgitáros tollából, nyilván első rész, mert tudjátok, mi finoman, lassan adjuk elő a dolgokat és nem csak úgy, durrbele.

Először Pécs-Patacson, a Kispál és a Borz próbatermében kezdtünk számokat írni. A szomszédban az Ottóval, akinek a krimójába jártunk át, ha elegünk lett a hangerőből, vagy inni akartunk egyet beszélgetés közben. Amit úgy gondoltunk, azt felvettük magnóra. A Rátgéber Lacit is ott ismertem meg, eljött rendszeresen a próbákra, és amikor elmentünk ebédelni, őt is hívtuk. Egyszer a Lovi sem, és én sem vittem magammal pénzt, amit akkor vettünk észre, amikor fizetni kellett és megkértük a Lacit, hogy legyen már olyan szíves, és fizesse ki a számlát. Na, ezt azóta is úgy emlegeti, hogy a „Meghívlak ebédre!” az nálam azt jelenti, hogy „Te fizetsz!”.  Patacson boldogított minket az a  kettyós faszi is, akit éppen akkor nyugdíjaztak; szerintem nem kellett a postának, ahol addig baszta az emberek idegeit, és úgy gondolták róla, hogy ettől fogva csak szomszédnak lesz jó a Kiscsillag zenekar próbaterme mellett. Ez a csákó, ha meglátta a megérkező kocsikat - mert amúgy mindig az ablakon bámult kifelé, hogy csinálhasson valami balhét - egyből hívta a rendőrséget, azok meg jöttek, zajszintet mérni. A következő hely az Olimpia üzletházban volt, ahol a híres pécsi 30Y zenekar volt olyan rendes, hogy a saját próbaterméhez adott egy kulcsot nekünk is. Innen az alagsorba költöztünk, és már saját kuckónk lett, majd rövidesen ugyanott, az alagsorban egy másik, de már egy nagyobb, szemben a „harmincipszivel”, mert, hogy időközben ők is leköltöztek. A próbatermünkbe a Rátgéber Laci hozott egy csomó plakátot is. Persze a Clash és a Joe Strummer, de a Sex Pistols és a Ramones is felkerült a falra. Ezt már a Lecsó is szerette. Nagy és ingyenes parkoló, kávézó, étterem, söröző, bolt, és gyakorlatilag minden volt a közelben. Plusz egy lánykollégium mellett voltunk, bár az Ábel ekkor még nem volt KCS tag, úgyhogy ez most mindegy is, viszont ekkor már megvolt az első lemezünk. Klassz volt a próbahely. Illetve nem volt olyan rossz. Egy lift is volt, és amikor működött is, mindig szerencsésnek éreztük magunkat. Privát WC viszont csak a 30Y-nak jutott. Nekünk az az egy darab közös, amit vagy egy tucat zenekarral kellett megosztani, akik szintén az Olimpia alagsorában gyakoroltak. Hétvégén teltházzal ment a cucc. Közben próbáltunk Budapesten is, a számtalan próbahelyek egyikére egészen jól emlékszem, Óbudán.  Másokra, nem egészen pontosan.  Szintén nem tudnám felsorolni azt sem, hogy a PUF, a ColorStar, a HS7, Erik Sumo Band zenekarokon kívül még mások próbatermében is jártunk-e. Mindenkinek nagyon köszönjük, azoknak is, akiknek fizettünk, mert ez így természetes.

A következőkben a gyükési próbateremről is írok majd, (ha össze tudok szedni pár fényképet a Lecsótól), ahol a második KCS lemez, az Örökre szívembe zártalak készült. 

Rezső