Hogyan készült? sorozatunk utolsó fejezete következik most, a tizenkettedik dal, azaz a Szomszéd történetszerűsége. A jelentős tréner, Rátgéber László kedvence ez egyébként, a sötétség, a szomorúság és a fájdalom himnusza, a szétbaszott házasság indulója, ahogy ő fogalmazott egyszer. Most megmutatjuk, miből lett a mi.
"Szomszéd! Szaromat nyomd szét!"
Legalább három embert tudok, aki ezt a mondást a magáénak tulajdonítja. Mindenesetre a rock történetébe ezzel a dallal fog bevonulni ez a mondás. Vagy fordítva, a mondás miatt íródik be a dal a rocktörténetbe.
A Szomszédnak rengeteg változata létezik, énekelte ezt az Ambrus (csak otthon, próbaképpen), a Takács Eszti a próbateremben, amikor azt gondoltuk, hogy a női hang lesz a megoldás (de ez csak a Lovinak van meg és egyelőre nem tudjuk megmutatni), az András egy másik refrénnel, meg én is, egy szomorúbb verzióban. Itt vannak sorban:
A szöveghez nem fűznék külön kommentárt, szerintem magáért beszél.
Lecsó
